Történelmi hangulat központi elhelyezkedéssel
A történelmi belváros szívében
a meranói árkádok alatt
A „Rössl Bianco” az első emelettől kezdődik, és egészen a tágas tetőtérig terjed, belső teraszokkal és impozáns, látható fa tetőszerkezettel, amely különleges atmoszférát teremt.
Múlt és jelen
1745-ben a „Weiße Rössl” taverna formájában jelenik meg a vízi árkádok alatt, kilépve a történelem homályából. Közel 200 évvel később, a fasizmus idején, amikor Merano a régi tiroli fővárosból olasz tartományi várossá vált, a „Weiße Rössl” már csak „Cavallino Bianco” néven működhetett. A második világháború után a hagyományos vendéglőt kétnyelvűen ismerték: „Cavallino Bianco – Weißes Rössl”. 2018-ban kapta meg új nevét: „Rössl Bianco” – logikusan kétnyelvű, egyedi, és a meranói valóság eleven kifejezője.
Történet
Hogyan kezdődött minden
A „Rössl Bianco” története egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor Merano még városfalakkal és négy városkapuval körülvett régi tiroli főváros volt. Az árkádos utca volt az egyetlen kereskedelmi útvonal, amely nyugatról keletre haladt át a kisvároson.
Az üzletek, kézműves műhelyek és vendéglők közvetlenül az árkádok alatt helyezkedtek el, míg mögöttük, egészen a városfalig, összetett lakóházak, belső udvarok, kertek és istállók álltak. Az ősi „Stadtbach”, egy mesterséges csatorna, amely ma is a Rössl Bianco hátsó része mögött folyik, vizet szállított és a hulladékot elszállította.
1770-ben Meranóban 11 vendéglő működött, amelyek közül a „Rössl Bianco” a legrégebbinek számított. Franz Lenhard festőművész az 1920-as években így írt róla: „Az árkádokon felfelé haladva, a jobb oldalon áll Merano legrégebbi háza, a „Weiße Rössl”, amely egy tapasztalt vendéglős és egy hagyománytisztelő építész kezében Merano egyedülálló attrakciójává válhat.”
A „Rössl Bianco” mindig is a hétköznapi emberek fogadója volt. Hiányoztak a drága építészeti elemek, például a kőkeretek vagy freskók. Az építőanyagok a környékről származtak, és nagy erőfeszítéssel kerültek beépítésre: kövek, cseréptéglák, mész és fa. Az épület 2016-ban kezdődött felújítása során ezeket az anyagokat figyelembe vették és újrahasznosították, így megőrizve a fogadó történelmi „lelkét”.
Felújítás és felfedezések
A felújítást építészeti kutatók kísérték, akik számos építési fázist fedeztek fel, amelyek több mint 800 évet ölelnek fel. Az épület alsó részei, például a boltíves pince és a földszint, valamint az első emelet egy része a román korból származnak. A gótikus stílus nyomai a 15. századból a „gótikus teremben” fedezhetők fel, míg a reneszánsz stílus a 16. századra tehető, különösen a második emelet egyes szobáiban és a keleti falakon. A barokk stílus jegyei a második emelet utcafronti részén láthatók, például a stukkódíszek, kályhák, széles padlódeszkák és ajtókeretek (1781). A historizmus a 19. század második felében hozta az utolsó nagyobb átalakítást, amely érintette a déli irányba néző tetőszerkezetet, valamint a bárt és az étkezőt.
A hanyatlás és újjászületés útja
1974-ben a fogadót bezárták. Az épület elhagyatottá vált, és évtizedekig galambok és macskák búvóhelyeként szolgált. 2015-ben a Haller család megvásárolta az épületet, és megkezdődött a tervezés és a felújítás.
2018-ban Anna és csapata újranyitotta a „Rössl Bianco”-t, amely ma b & b & b formájában működik, ötvözve a történelmi örökséget a modern vendéglátással.
